Kedves Olvasó,
A Morningactivez szerkesztőséget egy egyszerű kérdéssel kezdtük: miért érezzük a budapesti hétköznapot rendre fárasztóbbnak, mint amilyennek valójában lennie kellene. A választ nem a sportcsarnokban, hanem a járdán találtuk meg — pontosabban abban a tényben, hogy a járdát egyre kevésbé használjuk, miközben pontosan ott bújik el a nap mozgásának nagyobbik fele.
Nem új edzéstervet akartunk írni. Több mint elég van belőlük. Olyan szerkesztőséget akartunk, amelyik a hétköznap pillanataira figyel: a metróból kilépés első lépéseire, a két ülő óra közti rövid állásokra, a felfelé induló lépcsőházra. Ezek a pillanatok önmagukban hétköznapiak. Halmozva azonban egy másfajta napot rajzolnak ki — egy olyan napot, amelyet nem kell legyőzni, csak figyelmesen átélni.
Az olvasónk általában budapesti irodában dolgozik, vagy onnan dolgozik otthonról; a heti rutinja kötött; a sport nem feltétlenül elsődleges. Neki írunk. Hosszú, szelíd cikkekkel, kevés képpel, sok mondattal, kevés ígérettel. Nem akarunk meggyőzni senkit, hogy átállítsa az életét. Csak megmutatni szeretnénk, mit lát a szerkesztőség, amikor azt nézi, hogyan halad át egy budapesti nap saját magán.
Az első félévünk anyagait közösen tettük le. Négyen vagyunk az ülő szövegszerkesztésben, és külön örömünk, hogy a sorozatra olyanok is reagálnak, akik korábban soha nem érezték magukat „sportos” olvasóknak. Ez azt jelzi, hogy a szelíd hang helyén van.
Ha úgy érzi, ez a hang Önnek is jól esik, javasoljuk havi műhelyeinket: ott találkozunk és közösen rendezünk át egy-egy átlagos hetet. Az ajtó nyitva.
Kovács Anna